A vasárnappal az a baj, hogy ha egy remek szombatot tudtam le előtte, akkor minden tanulás vasárnapra marad, ami lássuk be: nálam nem egy jó párosítás. Persze nyilván szükség – ami nálam most sűrűn megtörténik- törvényt bont, szóval ez van. Még akkor is boldog maradok, ha a tanulás sűrű sötét fellege kering fejem felett. :P De vajon a vasárnapot mi teszi ilyen punnyadós nappá? Látszik, hogy az a hét vége, de mindenki ennyire eltunyul aznap, vagy csak én szenvedek ebben a fránya „betegségben”? >.< Vasárnap a képzeletbeli lendületem az egekbe szökik, de a megvalósítás előtt állva valahogy minden sokkal nehezebbnek tűnik. :/ Bezzeg amikor meg tettre kész lennék, akkor meg megint tanulnom kellene. >.< Vagy talán nekem nem jó semmi sem? :$ Megesik néha. :3 Pedig engem sok minden boldoggá tud tenni, csak olyan érdekes, hogy pár emberrel annyira eltávolodunk egymástól, és ezáltal megszakítottam velük a kapcsolatot, mert feleslegesnek éreztem, de ezzel együtt, mivel előtte fontos szerepet töltöttek be életemben, „távozásuk” egyfajta ürességként tátog bennem. Ám ez nem vonja kétségbe azt, hogy helyesen cselekedtem-e vagy sem. Lehet, hogy előtört bennem egyfajta „női büszkeség”, mely által környezetemnek még a világért sem vallanám be, hogy hibáztam. :P (Ami persze nem azt jelenti, hogy magamban nem rendezem le az ügyet, vagy, hogy tökéletesnek gondolnám magamat!)

Hihetetlen, hogy 2012 szeptembere óta, - mióta megismertem a Tündéremet- mennyire megváltoztam. Persze az a tanév nem volt annyira fényes. Abban az évben még mindig depressziós voltam, de néha már kezdtem kapizsgálni, hogy elindultam valami jobb világ felé, amit csak a Tündérem segítségével ismerhettem meg. A mostani életemben már nagyon ritkán keringenek fejemben a depressziós korszakomhoz hasonló gondolatok, talán sosem, de azért nekem is elmegy sokszor a kedvem mindentől, ám lényegesen boldogabb vagyok, mint sok évvel ezelőtt. :)

Amúgy nem igazán tudom, hogy is jött most ez ide, csak mivel mindig a Tündéremre gondolok, és mostanában sokszor tekintgetek az emlékeim között vissza a múltamba, sok dolog kering kuszán a fejemben. :3 És holnap tripla órám lesz a Tündéremmel, órák után pedig együtt fogunk ebédelni! *-*

Szóval ennyiből jó a vásárnap, hogy egy szép jövőképű hétfő fogja követni. :3

Ui: Még mindig nem tettem le róla, hogy megtanulok zongorázni! *-* Régebben tudtam valamennyire, de mostanra már lehetőségem sincs a gyakorlásra, pedig a szívem egyik csücske a zongoraszó! :3 Szóval már csak meg kell találnom azt az embert, aki megtanít engem zongorázni. ^^

Büszkén ki merem jelenteni, hogy ez volt eddigi életem legszebb születésnapja, és mindazért, amit  anyu mondott: „Neked nem is kell ajándék, elég ha ő (Tündérem) itt van… :$ Ez így is van igazából. :3 Persze kaptam ajándékokat: pénzt, virágot, csokikat, plüss szívecskét, Eiffel tornyos nyakláncot, egy tükröt, aminek a széle üvegfestékből díszített édességekkel teli, és egy hűtőmágnest. :) Annyira jó érzés volt látni, hogy mindenki olyan jól elbeszélgetett a Tündéremmel (mert csak a szüleim találkoztak vele eddig a családból) és kicsit már most olyan érzés, mintha bekerült volna a családba, ami ugye célom is, hisz jövőre a bérmaanyám lesz. :3 De örömmel közölte velem, hogy nagyon kedves a családom. :)

Hála az égnek sikerült azért kettesben is beszélgetnünk a szobámban, ahol mindenfélét megmutogattam neki, kihasználva az alkalmat, hogy nálunk van. :D Többek között a kedvenc könyveim és mangám gyűjteményét (ami felé nagy érdeklődést mutatott), a régi barátnőimmel vezetett naplókat, a 2 éves tablómat, az okleveleimet és a fotóimat. Ezek után csináltam róla egyedüli és közös fotókat is a szobám egyik falát díszítő óriási Eiffel-tornyos poszterem alatt, majd mielőtt lementünk volna, megöleltem és mondtam neki, hogy nagyon örülök, hogy megismerhettem és, hogy már nagyon hiányzott az ölelése, erre pedig ő azt válaszolta, hogy nagyon jól érezte magát nálunk. :3 De az ölelése, még mindig nagyon különleges, kb 1 percig öleltük egymást, és oh, annyira imádom az öleléseit. <3 *-*  Igazán feltöltenek. :3

Aztán amikor legurult az utcánkba autójával, apu megjegyezte nekem, hogy mintha defektet kapott volna a kocsija, így lélekszakadva felrohantam a szobámba, telefonálva neki, jelezve észrevételeinket, amik igaznak bizonyultak, így apuval leszaladtunk elé, és 20 perc alatt sikerült apunak felraknia a pótkereket. :) A helyzetben az a vicces, hogy az ajtóban még pont azt mondta apu a Tündéremnek, hogy ha bármikor szüksége van segítségre ő segít, erre hoppá, milyen gyorsan szüksége is lett rá. :D

Szóval: REMEK NAP VOLT EZ A MAI!!!!!! <3 Tele örömmel és mosollyal, juhú! *-* 

Én eddig még nem tudtam sohasem megünnepelni a Valentin napot senkivel sem, de túléltem. :D Nem bújtam sírva a párnák közé, mint a magányos lányok ilyenkor általában, hanem örültem a szabadságomnak, és kiélveztem minden egyes percét. ;)

Ma csak 6 órám volt szerencsére, így suli után elugrottam a barátnőmmel (nem azzal a kis döggel, akit tegnap említettem, és márt csak volt barátnő) vásárolni a Konzumba. Sikerült megvennem azt az  Eiffel tornyos fehér inget, amivel már a múlt héten is szemeztem, de ezúttal már az enyém, yeah! *-* 17 órára pedig kis túlzással tetőtől talpig Eiffel toronyba (ing, fülbevaló, karóra) jelentem meg a francia délutánon! :3 Ez a délután elsősorban a 8.osokat célozta meg, akiknek gimibe 2. idegen nyelvet kell választani, és mi megpróbáltuk volna meggyőzni őket, hogy a franciát válasszák, de csak 1 8.os jött el, ám mi így is jól éreztük magunkat. ^^ Voltak finom francia sajtok, francia sós sütemények, dió, barna kenyér, uborka, és üdítők, majd ezek majszolása után megnéztük az Életrevalókat! *-* Tudtam beszélni pár emberrel többek között a Tündéremmel is, és megbeszéltünk egy hétfői újabb közös ebédet, amiben majd kifaggatom, hogy hogy érezte magát nálunk a szülinapomon (holnap lesz a nagy esemény megünneplése!), meg a baráti kapcsolatom megbontását is meg akarom tárgyalni vele, hogy ő mit is szól hozzá. Amúgy a drága lánya írt ma este nekem egy e-mailt, de figyelmen kívül hagytam. Én szeretek személyesen kommunikálni, ha neki nincs gerince ehhez, akkor nekem meg nincs kedvem válaszolni, és bármit is tenni a kapcsolat megtartásának érdekében, hisz én megmondtam: évekig hanyagolnám ezt a kacifántot, és ehhez az álláspontomhoz tartom magamat. ;)

ÁÁÁ, ALIG VÁROM A HOLNAPOT! *-* <3

Ó igen, de jó nap! … Vagy mégsem? Ma a tanárok kicsesztek velem, bár nem tudták, hogy ma van a születésnapom… De legjobban ki rontotta el a kedvemet ezen a csodás napon? Az a kis dög, akit legjobb barátnőmnek tartottam, de ma véglegesen is felbontottam a kapcsolatomat, mert ELEGEM LETT, de nagyon!!!!!!! Biztos, hogy évek kellenének ahhoz, hogy újra jóban akarjak lenni vele, mert annyira egy gyerekes hisztigép, amilyet még nem láttam a Földön, pedig én találkoztam már hozzá hasonlóval… :DDD

A mai nap verte ki végleg nálam a biztosítékot. Úgy volt, hogy kapok tőle karácsonyra egy Eiffel tornyos karkötőt, de nem vette meg nekem, mert nem tudott volna semmit sem kitalálni születésnapomra (ez milyen hülyeség már?!), így azt mondta szülinapomra kapom meg, de szokás  szerint szavai semmit sem értek, ugyanis az össz „ajándék” amit kaptam tőle az egy nagyon becses kiírás a facebookos idővonalamra, hogy boldog szülinapot… Azta!!! :O XD Komolyan ennyi tellett ki tőle, semmi több. Ugyanis ahogy eddig is, épp lépdeltem fel a suli lépcsőin az első emeletre, ahol szokásához híven a másik barátnőjével üldögélt, és vártam, hogy na majd lesz valami felköszöntés, de semmi. Csak ült ott, és köszönésképpen is épphogy csak felemelte a kezét, mert megint valami „világproblémája” lehetett. Hát amit én vártam volna az annyi lenne igazából, hogy feláll a kegyes kisasszony, odalép hozzám, megölel és annyit mond, hogy „Boldog születésnapot!”. Túl sokat vártam a legjobb barátnőmtől, igaz? :D Szerintem is. Aztán még én voltam a bunkó, hogy szóvá merészeltem tenni neki finoman, hogy legalább szülinapomkor félretehette volna a „világot megrengető problémáit”. Erre mi volt a válasz: „Én tudom milyen nap van ma, hisz írtam is ki neked!” Látszik az intelligenciaszint… ;)  És mi volt a következő? Kiírta facebookra, hogy: „Örökké melletted leszek- mondta, aztán elhagyott.” Igen ezt mondtam neki, mert azt hittem bírni fogják az idegszálaim, de csődöt mondtak. Annyira szánalmas egy lány, hogy még ezt a napot sem tartja tiszteletbe, csak sajnáltatni tudja magát. Szerintem egyszer bele fog fulladni az önsajnálatba. Ám már nem érdekel. Aki „ilyen kedves ajándékokkal ajándékoz meg” az ünnepnapokon, az így jár. Karácsony másnapján is kiverte a biztosítékot nálam, meg persze előtte is, meg főleg utána, de az volt az addigi legnagyobb kaliberű veszekedésünk a kapcsolatunkba, ha ezt egyáltalán lehet annak nevezni. :P

Aztán pont ő mondta mindig, hogy neki mennyit jelent ez az egész. Látszik… :O Hisz ki ne örülne annak, ha van egy gyökér, aki mindig meghallgatja, és tanácsokat ad neki, mert ő annyira életképtelen? Aztán már az is baj volt, ha segíteni akartam neki… Hát akinek semmi nem jó, annak nehezen lehet. ;) Na de ez: G Y Ö N Y Ö R Ű S Z Ü L E T É S N A P I A J Á N D É K V O L T, K Ö S Z I, T E D R Á G A, Á L L Í T Ó L A G O S B A R Á T N Ő ! <3

Semmi extra nem volt talán a mai napban, elég furán is érzem magamat így estére.  1 órája értem haza, annyira nem volt mozgalmas napom, és nem vagyok olyan boldog, mint amire számítottam.

Az este az exemmel álmodtam, még álmomba sem hazudtolta meg önmagát… -.-" A suli kicsit uncsi volt, szokásos szerdai nap. Osztályfőnökin valami tesztet töltöttünk ki, amiből megtudhattuk, hogy milyen pálya való nekünk, meg, hogy mit kellene javítanunk a tanulási módszerünkön stb… Rám nagyon igazak voltak azok az állítások. :P Aztán úgy szépen elment a nap… A 7., azaz egyben utolsó órám  elmaradt, aminek örültem, bár a szakadó esőben és szélviharban kellett hazaverekednem magamat, ami még 10 perces gyaloglásban sem valami kellemes, ám túléltem… :D

Miután megebédeltem nagy lendülettel álltam neki a kötelező olvasmány kiolvasásának, amit holnapra kell kiolvasni. Már pár hete nekiálltam, de mivel rövid, és amúgy sem volt időm rá, mára maradt. Érdekelt is a könyv, meg van egy olyan sejtésem, hogy rajtam kívül senki más nem olvassa el, így legalább én okozzak örömet a Tündéremnek ezzel. <3 Hisz van neki elég baja… :( Na ez meg a másik: mivel ő boldogtalan én is az vagyok. :/ Annyira szeretem, hogy magamra veszem a problémáit, és én is feszültebb és szomorkásabb vagyok, sőt még az ihletem is elszáll, hisz ő a múzsám is. Nagyon jól tudom, hogy mely problémák bántják szívét, és mely terhek nehezednek vállaira, így mindig azon vagyok, hogy valamilyen terhet levehessek vállairól. <3 De ma este is olyan furcsa volt. Illetve tudom, hogy problémája van, de ma alig beszéltünk. Igaz, hogy playback színházba voltunk, de korábban többet beszélgettünk az előadás előtt és után is. Most is csevegtünk azért, de lényegesen kevesebb volt köztünk ma a kommunikáció. Annyira örülnék, ha boldog lenne, de ez sajna nem lehetséges egyenlőre… :(((( És még esik az eső is, amit úgy utálok, de mily hangulatfestő…. 

Jó éjt nektek!