Születésnap...2014.02.13. 21:22, Feforina
Ó igen, de jó nap! … Vagy mégsem? Ma a tanárok kicsesztek velem, bár nem tudták, hogy ma van a születésnapom… De legjobban ki rontotta el a kedvemet ezen a csodás napon? Az a kis dög, akit legjobb barátnőmnek tartottam, de ma véglegesen is felbontottam a kapcsolatomat, mert ELEGEM LETT, de nagyon!!!!!!! Biztos, hogy évek kellenének ahhoz, hogy újra jóban akarjak lenni vele, mert annyira egy gyerekes hisztigép, amilyet még nem láttam a Földön, pedig én találkoztam már hozzá hasonlóval… :DDD
A mai nap verte ki végleg nálam a biztosítékot. Úgy volt, hogy kapok tőle karácsonyra egy Eiffel tornyos karkötőt, de nem vette meg nekem, mert nem tudott volna semmit sem kitalálni születésnapomra (ez milyen hülyeség már?!), így azt mondta szülinapomra kapom meg, de szokás szerint szavai semmit sem értek, ugyanis az össz „ajándék” amit kaptam tőle az egy nagyon becses kiírás a facebookos idővonalamra, hogy boldog szülinapot… Azta!!! :O XD Komolyan ennyi tellett ki tőle, semmi több. Ugyanis ahogy eddig is, épp lépdeltem fel a suli lépcsőin az első emeletre, ahol szokásához híven a másik barátnőjével üldögélt, és vártam, hogy na majd lesz valami felköszöntés, de semmi. Csak ült ott, és köszönésképpen is épphogy csak felemelte a kezét, mert megint valami „világproblémája” lehetett. Hát amit én vártam volna az annyi lenne igazából, hogy feláll a kegyes kisasszony, odalép hozzám, megölel és annyit mond, hogy „Boldog születésnapot!”. Túl sokat vártam a legjobb barátnőmtől, igaz? :D Szerintem is. Aztán még én voltam a bunkó, hogy szóvá merészeltem tenni neki finoman, hogy legalább szülinapomkor félretehette volna a „világot megrengető problémáit”. Erre mi volt a válasz: „Én tudom milyen nap van ma, hisz írtam is ki neked!” Látszik az intelligenciaszint… ;) És mi volt a következő? Kiírta facebookra, hogy: „Örökké melletted leszek- mondta, aztán elhagyott.” Igen ezt mondtam neki, mert azt hittem bírni fogják az idegszálaim, de csődöt mondtak. Annyira szánalmas egy lány, hogy még ezt a napot sem tartja tiszteletbe, csak sajnáltatni tudja magát. Szerintem egyszer bele fog fulladni az önsajnálatba. Ám már nem érdekel. Aki „ilyen kedves ajándékokkal ajándékoz meg” az ünnepnapokon, az így jár. Karácsony másnapján is kiverte a biztosítékot nálam, meg persze előtte is, meg főleg utána, de az volt az addigi legnagyobb kaliberű veszekedésünk a kapcsolatunkba, ha ezt egyáltalán lehet annak nevezni. :P
Aztán pont ő mondta mindig, hogy neki mennyit jelent ez az egész. Látszik… :O Hisz ki ne örülne annak, ha van egy gyökér, aki mindig meghallgatja, és tanácsokat ad neki, mert ő annyira életképtelen? Aztán már az is baj volt, ha segíteni akartam neki… Hát akinek semmi nem jó, annak nehezen lehet. ;) Na de ez: G Y Ö N Y Ö R Ű S Z Ü L E T É S N A P I A J Á N D É K V O L T, K Ö S Z I, T E D R Á G A, Á L L Í T Ó L A G O S B A R Á T N Ő ! <3
|