http://www.youtube.com/watch?v=y06tNhQNegc&list=PLA98A86DB35ABA7B8

Megint abba a korszakomba kerültem, amikor valahogy semmi nem akaródzik sikerülni. Szombat délelőttömhöz híven nem tanultam, a neten keresgéltem mindenfélét, ha már az a tervem meghiúsult, hogy lemenjek az Árkádban található Alexandrába megvenni a Nana 10-13. mangákat, mivel kissé rossz idő van. Ugyanis meg szeretném szerezni az összes mangát, ami csak meg fog jelenni, mivel elhatároztam, hogy a Nanából teljes lesz a kötetem! *-* Most úgyis van 37 000 valahány Ft-m, csak ezzel az a baj, hogy mindjárt mindent meg akarok venni: ruhákat, könyveket és egyéb szükségesnek bizonyuló dolgokat, pedig megfogadtam, hogy takarékoskodni fogok… ^^"

Tegnap viszont odáig eljutottam az este, hogy a Tulipános álmok könyvét sikerült kiveséznem, és utána megnéztem a Veronika meg akar halni-t. Minő meglepő, hogy happy end lett a vége… :D Persze nincs bajom a happy enddel, csak hogy az már nagyon elcsépelt… :P De ha a nép ezt szereti… :D Ma meg talán sikerült a Sur au arc-en-ciel könyvemet is összesítenem. :3 Ám a holnapi tervem sem fog megvalósulni, mert azt terveztem, hogy barátnőmmel (akivel kibékültem a napokban) elmegyünk fotózni a város azon részére, ahol Tündérem is lakik. (Persze a világért sem azért, hogy őt keressük meg vagy ilyesmi… :P) De erről is le lettünk beszélve a rossz idő, a távolság és egyéb hátráltató tényezők miatt, így meg fogok őrülni, mert az időjárási viszontagságok miatt a ház négy fala közé lettem zárva… o.O :(  Nem mintha nem tudnám elfoglalni magamat, csak én mászkálós típus vagyok, nem szeretek itthon ülni… :/

Na mindegy, túlélem, méghozzá annak reményében, hogy a bal kezem nem az Eiffel-tornyos karórámtól lett kiütéses, amolyan „fémallergia”  szinten… :O

Ui: A kép és a zene mind a Nanából való! <3 

~Arra döbbentem rá, hogy az idő néha gyorsabban telik, mint ahogy mi azt érzékelni tudnánk. Egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy a gimnázium 4 éve oly hirtelen ért véget, mintha csak tegnap kezdődött volna az egész. Peregnek a percek, és peregnek az életek is…

Az enyhén filozófikus gondolatokat félretéve: a mai napom átlagos volt, és igen: tegnap nem írtam, mert úgy elsuhant a nap, hogy nem lett volna időm rá, pedig szerettem volna ahhoz tartani magamat, hogy minden nap kiírok valamit, de tegnap úgysem történt semmi izgalmas. :P Bár kibékültem a barátnőmmel. Úgy gondolom mindkettőnknek jót tett ez az 1 hét szünet, eltudtunk gondolkodni a hibáinkon és én hiszek benne, hogy innentől fogva jobb lesz a kapcsolatunk, ami persze nem azt jelenti, hogy nem fogunk veszekedni. :D Mert szerintem sokkal rosszabb egy olyan kapcsolatban lenni, ahol a két fél nem meri megbeszélni problémákat, csak gyűlik mindkettejükben a feszültség, aztán úgy ki fog robbanni, mint egy bomba, és az mindent elronthat. Szerintem az már alapból nem jó kapcsolat, és főleg nem barátság, ahol nem lehet korlátlanul, szabadon beszélni egymás között.

Amúgy a nap további részére vonatkozó terveim: Sur au arc-en-ciel és a Tulipános álmok könyvének kivesézése, vagyis minden egyes fejezetet kijegyzetelek, hogy melyik miről szólt, mert már elvesztem a sok iromány között. >.< 

http://www.youtube.com/watch?v=D2m6yrRfS9A

Mit nekem nap, ha torkomba gombóc kerül, mert mosolya nem üdvözöl, csak néma szavak repülnek felém, mint egy jel, de hangtalan… Tudom bánatod okát, más emberek cserbenhagyásának mivoltát, mégis oly érzés szorít legbelül, mintha ezer kés repkedne szívem körül. Döfd bele kérlek, nem vagyok én céltábla, de csak egy őszinte szó, mely béklyókat megoldó. Mondanád ki már végre, amit érzel, a titok szava mély lyukba taszít az éjjel, de nem sírok, én erős maradok, míg a Nap felkel és a Hold elringat az éjjel. A csillagok fénye sem ragyog oly fényesen, ha nem hallom szavad, csak könnycseppem gyöngye felel az éjjel, csilingelő dallamot idéz fel, mint a hangod és kacagásod muzsikája, kedves, édes, csak a miénk… Miért mentek el mind? Magamra maradok a bús sötétségbe, hát igazán ezt akartátok? Hogy érzelgő, tömött maszlagokat firkantsak a lapokra, melyeket könnyeim áztatnak ma? Pedig én nem sírok, csak a maszk előtt mosolygok a hamis világra, melynek nem lesz már őszinte virága. Hát hová lett a fény, a lendület, ami az égbolt felé repített? Nem látom a szivárványt, ama gyönyörűen fénylő palotát, hol lelkünk megnyugvásra tért. Hát mi történt vele? Sötét fellegek nyelték el? Nem szabad, nem szabad! Nekünk mindig hinnünk kell a boldog befejezésben, a szabad jövőképben, az álmok birodalmában, a szeretet hangjában és az összes földi jóban, mely valaha is boldogságot okozott nekünk, hisz nem szűnnek meg végleg azok a percek sem, még ha eső is mossa el azt a dallamot, melyben lelkünk összefonódott.

Milyen volt a mai napom? Álomittas. Az egész napot sikeresen átásítoztam, csak a 6.-7. órában zajló zumbán ébredtem fel, ami ugyan kevésbé fárasztó, mint a kangoo, de a nap végére, hazaérkezve, így is majdnem összeestem. >.< Ennek a 0. óránk az oka – ami informatika- és mivel 22:15-kor feküdtem le tegnap, kissé fáradt voltam, mert kimondhatatlanul rossz alvó vagyok. Persze megérte fent maradnom, mert a Tündéremmel társalogtam este facebookon. Elküldtem neki a rólunk szóló regényem (A szivárvány fellett~ Sur au arc-en-ciel) 14. azaz legfrissebb fejezetét, amit tegnap írtam, ő pedig nagyon pozitív véleményt alkotott róla. Többek között, hogy az elején jókat nevetett rajta, a vége pedig hájjal kenegeti a máját, és az egója tombol a gyönyörűségtől. :3 De ma nem láttam egész nap… :( A szerda pedig hetem egyik legkönnyebb napja lenne, de holnap nem lesz az, mert írni fogunk földrajzból és matekból is, ezenkívül felelek hittanból… >.< Jáááj, pedig én ma este is írni akartam. :3 Bár mondjuk a kettő talán nem zárja ki egymást, TALÁN, ha nem kellene csütörtökre is tanulnom, előre… :/

Aztán, ha akad egy kis szabadidőm hétvégén, a terveim közt szerepel, hogy a Sur au arc-en-cielt és a Tündéremnek írt emlékkönyvet (Tulipános álmok könyve) összegzem, hogy eddig melyikbe mit írtam. Igazából mostanában alig van szabadidőm, de az tuti, hogy nem unatkozom… :D

Ui: Tök jó, hogy minden nap annyi édességet eszem… >.< Tegnap pl megettem 2 darab híján egy doboz Mercit, bár ez még a kisebbik változata volt… :$ 

Ma megint tetőtől talpig Eiffel toronyban voltam, és még össze s ölöztem a Tündéremmel, mert ő is a piros kabátkájában jött ma és én is. :3 Tök jó, mert most úgy van a hétfői órarendünk, hogy:

1.       Hittan

2.       Informatika

3.       Francia

4.       Irodalom

5.       Kémia

6.       Irodalom

Így a hétfő napomnak a nagy részét vele töltöm. <3 Napközben is már kedveskedett pár édes megjegyzéssel, de ebéd közben is. ^^ Nagyon jól esett, hogy egyetértett a barátságom megszakításának döntésével, meg, hogy kifejtette nekem, hogy neki is nagyon sokat számít a mi kapcsolatunk, főleg, hogy most ő van nehéz helyzetben. Néha már azért sírhatnékom támad, ha belegondolok, hogy egy ilyen fantasztikus emberrel, mint amilyen ő, milyen kegyetlenül bánik az élet… De már én is feloldódtam kissé, mert azt látom, hogy kölcsönösen jó hatással vagyunk egymásra, amiből kifolyólag, többet mosolyog talán, bár még így is látom szemeinek tükrében a fájdalmat, de a boldogan csillogó mosolyát is. ^^ Tud nevetni és élni, nem temetkezik a fájdalomban, bár nem is hagytam, mert a tudtára adtam, hogy én szeretnék lenni a lehetőség a kabátzsebében. A fényesen ragyogó lehetőség, mely a fájdalom által okozott ürességet kitölti boldogsággal. <3 Nagyon örülök, hogy egyre szorosabb a kapcsolatunk, talán napról napra édesebb és boldogabb. Rengeteg bölcs gondolatot ad át nekem, a szeretet lángja lobog a kapcsolatunkba, és a sok együtt töltött perc felejthetetlen, és felbecsülhetetlen számomra. <3

A tőle kapott legszebb mondat pedig a mai napon: „Holtodiglan, holtodiglan.” <3