Azt hiszem megint kezdek (vagy még mindig?) szétesni… Reggel tökre álmos voltam, aztán a fél sulit átaludtam nyitott szemmel, utána rohantam haza ebédelni, hogy visszaérjek festészetre, ahonnét sietni akartam az exemhez, hogy visszaadjam neki a vakuba való telepeket, de a nagy sietségben, a házunk előtt döbbentem rá, hogy nekem holnap szükségem lesz még a telepekre így  slepp modba raktam magamat félig. Mostanában annyi dolog kavarog a fejembe, hogy egy úgy tényező képes kilökni az előtte lévő kettőt. Reggel tiszta ideg voltam, remegtem és görcsöltem az idegességtől vagy órákon át, aztán szépen lecsillapodott a bennem tomboló, irányíthatatlan érzés. Olyan idegesítő, amikor idegeskedsz valami miatt, és a környezeted megpróbál lenyugtatni, de nem értik meg, hogy te egyszerűen nem tudsz lenyugodni, mert valami olyan dolog ér! A napokba nem voltam önmagam, hibát hibára halmoztam, és nem látom okát. Azt sem tudom mi a valóság már… Szaladnék előre, de mindenki megpróbál lelassítani. Nem hiszik el, hogy én akkor vagyok boldog, ha futhatok… Elfutnék a világ elől jó messzire, ha lehetne, de vajon ki tartana velem?