Érdekes, hogy iskolai tanagyag lett a szeretet, és amikor megkérdezi a tanár, hogy ki mit gondol a szeretetről, az osztályban csak csend honol. Ennyi a gondolatuk: a nagy semmi? Vagy még saját maguknak is félnek bevallani, hogy mit éreznek? Netán még sosem volt részük a szeretetben? Mit gondolhatna az ember ilyenkor? Egyesek számára tényleg nem létezik szeretet, mert saját maguk lökik el maguktól, vagy pedig olyan után nyúlnak, mely nem nekik szánt ajándék. Érdekes…

Hogy miképp kapcsolódik ez hozzám? Csak sokat szoktam gondolkodni a kapcsolataimon. Miért jó az valakinek, ha a másik kapcsolatába belerondít? Milyen szeretet az, amikor a másik ember boldogságát nem tudja elfogadni? Vagyis valójában semmit sem… A féltékenység mire jó, egyáltalán miért van bennünk? Megalapozott, vagy megalapozatlan érzés? Nem tudom, de bennem is bennem volt. Hogy miért? Mert mindig az a helyzet, hogy ha én valakivel jóban vagyok, akkor az tuti egy harmadik embernek nem tetszik. A bökkenő csak az, hogy egy kapcsolat két ember köteléke, senki másnak nincs köze hozzá! De hiába, sok a matematikai zseni a világban…

Szélcsengő hangja csilingel fülemben, hangját sodorva felém,

Egy szót mond csak „Szeretlek”, de azt igazán őszintén…