Vannak olyan pillanatok, amikor nagyon nehéz döntések előtt állunk, és úgy érezzük egyik döntésünk sem felelne meg annak a célnak, hogy boldogok legyünk. Mindig van előttünk számtalan kapu, csak rajtunk áll, hogy melyiken lépünk be, ám később már nem biztos, hogy vissza tudunk fordulni, ezért már alapból bennünk van a stressz, hogy nem jól döntünk, vagy hibát hibára halmozunk. Néha olyan helyzetekbe kerülünk, amikor azt kell mérlegelnünk, hogy a mi vágyainkat helyezzük előtérbe, vagy a szeretteinkét, és olyanok is vannak, amikor a karrier és a kapcsolat vív csatát. Mi lenne a jó döntés, egyáltalán miért kell választanunk, amikor mindkettő egyformán fontos nekünk? Ha rosszul döntünk összedőlhet az egész kártyavár, mégis döntenünk kell, mert más nem fogja helyettünk cselekedni. Rengeteg befolyásoló hatás ér bennünket, amik elbizonytalaníthatnak döntéshozásunkban, nekünk mégis tudnunk kell, hogy melyik a helyes út. Az ingoványos talajt elkerülni, csak a szilárd kövekre támaszkodni. De mi van akkor, ha fogalmunk sincs arról mi lenne a jó döntés? Belevágni valamibe, amire nincs is bizonyíték, hogy sikerülni fog, de a próba áldozatokat kíván… Én nem akarok áruló lenni, nem akarom sutba dobni, mindazt, amit évek alatt felépítettem! De senki sem akarná, hogy letegyek az álmaimról csak azért, mert van más fontos dolog is mellette. Ők nem értik, hogy a kettő nem fér meg egymás mellett, és valamelyiknek mennie kell. Nekem kell választanom.