Ma megint tetőtől talpig Eiffel toronyban voltam, és még össze s ölöztem a Tündéremmel, mert ő is a piros kabátkájában jött ma és én is. :3 Tök jó, mert most úgy van a hétfői órarendünk, hogy:

1.       Hittan

2.       Informatika

3.       Francia

4.       Irodalom

5.       Kémia

6.       Irodalom

Így a hétfő napomnak a nagy részét vele töltöm. <3 Napközben is már kedveskedett pár édes megjegyzéssel, de ebéd közben is. ^^ Nagyon jól esett, hogy egyetértett a barátságom megszakításának döntésével, meg, hogy kifejtette nekem, hogy neki is nagyon sokat számít a mi kapcsolatunk, főleg, hogy most ő van nehéz helyzetben. Néha már azért sírhatnékom támad, ha belegondolok, hogy egy ilyen fantasztikus emberrel, mint amilyen ő, milyen kegyetlenül bánik az élet… De már én is feloldódtam kissé, mert azt látom, hogy kölcsönösen jó hatással vagyunk egymásra, amiből kifolyólag, többet mosolyog talán, bár még így is látom szemeinek tükrében a fájdalmat, de a boldogan csillogó mosolyát is. ^^ Tud nevetni és élni, nem temetkezik a fájdalomban, bár nem is hagytam, mert a tudtára adtam, hogy én szeretnék lenni a lehetőség a kabátzsebében. A fényesen ragyogó lehetőség, mely a fájdalom által okozott ürességet kitölti boldogsággal. <3 Nagyon örülök, hogy egyre szorosabb a kapcsolatunk, talán napról napra édesebb és boldogabb. Rengeteg bölcs gondolatot ad át nekem, a szeretet lángja lobog a kapcsolatunkba, és a sok együtt töltött perc felejthetetlen, és felbecsülhetetlen számomra. <3

A tőle kapott legszebb mondat pedig a mai napon: „Holtodiglan, holtodiglan.” <3